Szeretnék többet, sokkal többet sírni,
elmerülni valamilyen mély vizen,
olyan jó lenne szeretni sokkal jobban, és hinni,
de tudom, hogy többet nem lesz már ilyen.
Bár gyűlölnék kevesebbet, amennyire csak lehet,
és a fájdalom ne lenne ennyire fontos úr.
Hát tűzből születhet a szeretet?
Szenvedés bontja le a tiszta eget,
a sárban csúszva bealkonyul.
Mindig felemelem az arcomat,
van-e fent egy falásnyi levegő?
Nem a küzdelem rajzolja, ami eljő,
minden apró harcunk jobb jövőt kutat,
megelőlegez egy tisztább, új utat.
Hajnalban felfrissít a vérszárító szellő.
_______Győr, 2013.10.20._____________________________________
Súlyos harcok után
2013.10.20. 06:12 :: H4R
Győzelem
2013.10.20. 02:06 :: H4R
Kezeidben rezeg az ütközet,
háborúra vágysz, látom, megint.
Nem nyugszik, nem bocsájt meg megsebzett szíved,
harcolni, meghalni akarsz örök vágyad szerint.
Kedvetlenül járod a tavaszi zöld mezőt,
arcod gyakran torz fintorra vált.
Csak arra kérlek, őrizd meg az erőd,
hogy túléld a majdnem végtelen éjszakát!
Győr, 2013.10.20.
A kapu
2013.10.19. 23:21 :: H4R
Van egy erős fakapu a semmi szélén.
Vigyáz rá, hogy senki ne essen le.
Zárva van, fontos mindenki élete.
Mögötte elképzelhetetlen, mély űr,
alján minden rettegés hófehér jege.
Az emberiség sokat eltűr,
de törékeny mindenki a szakadék mentén.
Bármely hőst elnyelhet az űr,
de a kapun túl valahol vagy fent, vagy lent él.
A kapu ott nyílik mindig csak meg,
ahol valaki át akar lépni egy határt.
Egy kapuban megtorpanni árulás lehet,
elfelejteni minden régi szerepet,
megtagadni a „lehet”-et, és a „talán”-t.
Van egy kapu mindenki talpa alatt.
Vastag tölgyfa, vagy pozdorja csapóajtó?
Melyik erősebb, mire jó?
Az-e a győztes, aki fent maradt,
vagy egy másik világba elszállt halandó?
