Harvolf

Egy fénykép ma már az arcod,de hajad simogatását még mindig érzem.Mennyi-mennyi emlék maradt ott,hol földre hullott a szemérem...Zsigereimben él minden érintésed,még becéz szavaid édes illata,mert közös perceink éveket értek,akkor is, ha elszállt egy mámoros…

pihen a tegnapi simogatásomcombodon most is remeg a nemrég múlt élvezethosszan beszélgetünk a szomjas valóságonválságok mutatják meg, hogy ki szeretráncos arcunkon látszik a megszabott jövőegyszer mindenki hazamehet végresehol egy szökőár, a mindent elsöprőgonoszságnak nincsen…

magányos, árva gyerek az együttérzésde néha hasonló társaival kószálgonoszokat ijeszt a nyitott zsebkésha ők vigyáznak a fontos ajtóknálvajon erőszakkal meddig lehetönmagától megvédeni bárkitmennyire látja meg a képzeletmás fényét, ha belül világítmilyen széles, vagy…