pihen a tegnapi simogatásom
combodon most is remeg a nemrég múlt élvezet
hosszan beszélgetünk a szomjas valóságon
válságok mutatják meg, hogy ki szeret
ráncos arcunkon látszik a megszabott jövő
egyszer mindenki hazamehet végre
sehol egy szökőár, a mindent elsöprő
gonoszságnak nincsen több esélye
most bújhat össze puha tenyeredben
a jóság, és rengeteg ártó szándék
te átkozz meg, kérlek, a legszebben
legyek a karjaidban tartott végső ajándék
