Szeretnék többet, sokkal többet sírni,
elmerülni valamilyen mély vizen,
olyan jó lenne szeretni sokkal jobban, és hinni,
de tudom, hogy többet nem lesz már ilyen.
Bár gyűlölnék kevesebbet, amennyire csak lehet,
és a fájdalom ne lenne ennyire fontos úr.
Hát tűzből születhet a szeretet?
Szenvedés bontja le a tiszta eget,
a sárban csúszva bealkonyul.
Mindig felemelem az arcomat,
van-e fent egy falásnyi levegő?
Nem a küzdelem rajzolja, ami eljő,
minden apró harcunk jobb jövőt kutat,
megelőlegez egy tisztább, új utat.
Hajnalban felfrissít a vérszárító szellő.
_______Győr, 2013.10.20._____________________________________
