Harvolf

pihen a tegnapi simogatásomcombodon most is remeg a nemrég múlt élvezethosszan beszélgetünk a szomjas valóságonválságok mutatják meg, hogy ki szeretráncos arcunkon látszik a megszabott jövőegyszer mindenki hazamehet végresehol egy szökőár, a mindent elsöprőgonoszságnak nincsen…

magányos, árva gyerek az együttérzésde néha hasonló társaival kószálgonoszokat ijeszt a nyitott zsebkésha ők vigyáznak a fontos ajtóknálvajon erőszakkal meddig lehetönmagától megvédeni bárkitmennyire látja meg a képzeletmás fényét, ha belül világítmilyen széles, vagy…

Kedves, talán keveset tudsz a valóságról,de láthatod, mi történik újra, meg újra,mert bennünk él minden, ami tetteket gátol,és jövőnk is bent lapul, mélyen megbújva.Kedves, eleget tudsz, mert szárnyalni vagy képes,legyőzhetsz rengeteg szögesdrót határt.Ha akarod, erőd…